14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál, ezt meghallották, megszaggatták ruháikat, berohantak a sokaság közé, 15 és így kiáltoztak: „Emberek, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk, hozzátok hasonlóak, és azt a jó hírt hirdetjük nektek, hogy forduljatok el ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. 16 A régebbi nemzedékekben hagyta, hogy minden nép a maga útján járjon, 17 de mégsem maradt tanúbizonyság nélkül, mert jót tett veletek: az égből esőt adott nektek és termékeny időszakokat, bőségesen adott eledelt, és örömmel töltötte be szíveteket.” 18 E szavakkal is alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozatot mutassanak be nekik.
