Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) az egyik nagy német gondolkodóként ismert, aki nagy mértékben hozzájárult a filozófia, a matematika és a történelem különböző területeihez. A filozófiában Leibniz kifinomultan, érett racionalizmusával gazdagította az irányzatot. Ellentétben elődei racionalistáival, Leibniz átfogóbb világképet mutatott be: szerinte Isten a lehetséges világok közül a legjobbat választotta. Ezt a tökéletes világot végtelen számú egyszerű létező, azaz „monádok” jellemzik; ezek nem térbeli és nem időbeli létezők. Minden monád olyan, mint egy tükör, amely a maga nézőpontjából a teljes világegyetemet tükrözi. Néhány fontos érv Leibniz műveiből, a Monadológia és a Teodicea könyveiből: 1) Kozmológiai érv, amelyet Leibniz Isten létezésének igazolására használ. Leibniz szerint minden létezőnek van elégséges oka annak, hogy létezik és ne máshogy. Annak elkerülésére, hogy az okok végtelen láncolatába kerüljünk, léteznie kell egy végső szubsztanciának, amely magyarázatot ad a sokféleségre — ezt nevezzük Istennek. 2) Érv a világ tökéletessége mellett. Isten mindenható, mindentudó, jóakaratú és a világ szabad teremtője. Tegyük fel, hogy a világ lehetne jobb. Ha ez a világ nem a lehetséges világok legjobbika, akkor vagy Isten nem volt elég hatalmas egy jobb világ létrehozásához, vagy hiányzott belőle a tudás, vagy nem akarta, hogy ez legyen a legjobb világ — ezek közül bármelyik ellentmond annak, amit Istenről feltételezünk. 3) A rossz problémája. Leibniz kritikusai rámutatnak, hogy a világban tapasztalható szenvedés mennyisége nem indokolja azt a hitet, hogy Isten teremtette a legjobb lehetséges világot. Leibniz azzal érvel, hogy a szenvedés jó, mert Isten végtelen jóságának része. A rossz szerinte csak korlátozott értelmünk eredménye, amely nem képes felfogni Isten teremtő szándékainak valódi jellegét. Amiket rossznak nevezünk, gyakran elszigetelten vizsgálva tűnnek rossznak, de más eseményekkel és folyamatokkal együtt jók lehetnek. Továbbá Leibniz szerint a földi emberi boldogság nem lehet az a mérce, amely alapján a világok jóságát megítéljük.
