Baruch (Bento, Benedictus) Spinoza (1632–1677) holland filozófus volt, portugál–zsidó családból. A 17. század egyik fontos racionális gondolkodójaként ismerik, főleg Az Etika című műve miatt, amelyben nem értett egyet Descartes test–elme kettősségével. Spinoza szerint az egyes dolgok csupán tulajdonságok összességei egy adott térbeli részen. Ahogy az arc pirossága is csak tulajdonságok találkozása az arcon, úgy a személy is tulajdonságok együttesének tekinthető a „szubsztancia” egy részén. Ezért mi is átmenetiek vagyunk, mert csupán az egyetlen, alapvető szubsztancia módusai vagyunk. Descartes szerint a „szubsztancia” kifejezést egyszerre használják Istenre és a teremtett dolgokra; Spinoza viszont tagadja, hogy az isteni és a teremtett szubsztancia különböznének. Például a véges elmek nem önálló szubsztanciák, hanem a gondolkodó szubsztancia módusai. Spinoza egyetért Descartesszal abban, hogy Isten minden dolog oka, de az ő Istenének nincs akarata és személyisége. Spinoza szerint Isten nem úgy hozza létre a világot, hogy kívülről, egy akarati cselekedettel teremtett volna, hanem a világ az ő saját szükségszerűségéből bontakozik ki. Nála a logikai szükségszerűség ugyanaz, mint az oksági kapcsolat, ezért minden dolog Isten örök és végtelen természetéből logikai és oksági szükségszerűséggel következik.
