John Stuart Mill (1806–1873) angol filozófus, közgazdász, köztisztviselő és korai feminista volt, aki nagyban hozzájárult az empirizmushoz és a liberális politikai filozófiához. Mill új mélységet adott a haszonelvűségnek (utilitarizmus), amelyet Jeremy Bentham fejlesztett ki. A haszonelvű társadalomban a tettek akkor indokolhatók, ha a lehető legtöbb ember legnagyobb boldogságát hozzák létre, és csökkentik az ellenkezőjét. Így a haszonelvűek erkölcsi alapelve a "legnagyobb boldogság elve": úgy cselekedjünk, hogy beteljesítsük vágyainkat és a legtöbb jót hozzuk létre. Mill hangsúlyozta, hogy a bibliai parancsolat, "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat", a haszonelvű erkölcs ideális tökéletességét tükrözi. Az emberiség jobbítása érdekében Mill úgy gondolta, hogy ha igyekszünk minél közelebb jutni ehhez az ideálhoz, a világ jobbá válik. Mill elismerte, hogy a haszonelvűség, más erkölcsi elvekkel együtt, nem tökéletes etikai elv, de ez nem a rendszer hibája, hanem az emberi ügyek bonyolultságáé.
