Immanuel Kant (1724–1804) német filozófus, akit a nyugati filozófia történetének egyik legbefolyásosabb gondolkodójaként tartanak számon. Ma is nagy hatással van; meghatározta a metafizika, az ismeretelmélet, az etika, az esztétika, a politikai gondolkodás és más területek alapfogalmait.
Az erkölcsről:
Kant szerint az erkölcs nem alapulhat a boldogságon vagy az örömön, mert ezek szubjektívek és személyről személyre változhatnak. Az erkölcs alapja a jóakarat és az észből fakadó kötelesség. Kant két elvet fogalmazott meg erkölcsi cselekedeteinkre:
1) Universalizálhatóság. Csak olyan elv alapján cselekedj, amelyet egyidejűleg azt akarhatnád, hogy általános törvénnyé váljon. Például a lopás erkölcstelen, mert nem lehetne elképzelni egy olyan világot, ahol ez az elv általános.
2) Az emberiség, mint cél önmagában. Úgy cselekedj, hogy az ésszerű lényeket soha ne kezeld pusztán eszközként valami más cél eléréséhez. Valakit pusztán eszközként használni olyan, mintha beleegyezése nélkül tárgyként bánnál vele; ilyen cselekedetek például a hamis ígéretek, mások szabadságának vagy tulajdonának megsértése, sértés stb.
A transzcendentális idealizmusról:
Kant azt állítja, hogy tárgyakat nem tudunk megtapasztalni, ha nem tudjuk őket térben és időben elképzelni. Tehát az érzéki tapasztalaton túl nincsenek olyan benyomások a tárgyakról, amelyeket az értelem megítélne. Ebben a munkáiban Kant gyakran használ transzcendentális érveket: egy elfogadott tapasztalati tényből indult ki, és abból vont le következtetéseket arra vonatkozóan, mi szükséges ahhoz, hogy az ilyen tapasztalat egyáltalán lehetséges legyen.
Az esztétikai ítéletekről:
Kant szerint egy esztétikai ítéletnek négy fontos jellemzője van.
1) Érdek nélküli: örömünket valami iránt az adja, hogy szépnek ítéljük, nem valamilyen személyes haszon.
2) Egyetemes: az ítéletből az következik, hogy elvárjuk, mások is egyetértsenek velünk.
3) Szubjektív: nincs olyan tárgyi, mérhető tulajdonság, ami önmagában széppé tesz valamit.
4) Nem ad tudást a tárgyról: alapja a tárgy tulajdonságairól alkotott érzések, nem maguk a tulajdonságok. Ha azt mondom: "ez a festmény szép", nem adok információt a festményről; ez az ítélet nem igaz vagy hamis, hanem azt mutatja, hogyan viszonyulok a tárgyhoz.
