Arisztotelész tizenhárom éves fiút, Alexandert tanította, aki később Nagy Sándor lett, az ókori görög Makedónia királya.
A boldogságról:
Arisztotelész szerint az erkölcsös élet ésszerű élet. Ennek a középpontjában a végső cél, az elégedettség (eudaimónia) áll. Az eudaimónia nem egy élethosszig tartó erőfeszítés végeredménye. Nem valami, amire csak várunk, mint a nyugdíj, hogy azután azt csináljuk, amit akarunk. Ez maga a teljes, élvezetes és állandó felnőttkor állapota. Arisztotelész azt javasolja, hogy az eudaimóniát az emberi funkció vizsgálatával határozzuk meg. A dolgok jósága a funkciójukból ered: például egy fuvolajáték jósága abban áll, hogy jól játsszák. Tehát valamit jól csinálni összhangban van az erénnyel vagy a kiválósággal. Ebben az értelemben az ember jósága a lélek javára vonatkozik, nem a testre (például egészség vagy szépség). Az ember jósága nem külső javakban, mint a pénz, hatalom vagy státusz keresendő. Ugyanakkor a boldogsághoz szükség van külső javakra is, mert források nélkül nem tudunk jó cselekedeteket tenni. Összefoglalva: boldogság akkor van, amikor valaki erényesen élve jól cselekszik.
A jellem erényeiről:
Az erény egy képesség, hogy valamiben kiválóak legyünk. Az erény szokásokkal, gyakorlással alakul ki, mint egy kézműves mesterség. Arról szól, milyen lelki állapotban tesszük a helyes dolgokat. A jellem erényei a tettekre és az érzelmekre vonatkoznak: a túlzás és a hiány egyaránt hiba. Más szóval meg kell edzeni az érzelmeinket, hogy a megfelelő időben, a megfelelő emberekhez, a megfelelő módon és a megfelelő dolgokkal kapcsolatban reagáljunk. Itt az erény a középút felé törekszik: például a vakmerőség és a túlzott félelem egyaránt rossz, a helyes dolog a középutas állapot.
Az okok:
Arisztotelész szerint négyfajta ok létezik:
1) Az anyagi ok: amiből valami készül, például egy szobor bronza.
2) A formai ok: a forma, ami meghatározza, mivé lesz valami; például a bronzszobor alakja.
3) A ható (efficiens) ok: a változás fő forrása; például a bronzszobor esetében a szobrász.
4) A végső ok: az a cél, amiért valamit csinálnak; például egy bronzszobor végső célja lehet az esztétikai öröm.
A végső ok és a természetben betöltött szerepe:
Valaminek az értelmére visszavezetve magyarázni egy preszókratikus szemlélet. Arisztotelész elutasítja ezt a módszert, mert szerinte az élet nem magyarázható csak anyagi dolgokkal. Próbálja összeegyeztetni a használatot és a jelentést. Például ha egy fal végső célja a védelem (forma), akkor kőre és fa gerendákra (anyag) van szükségünk. A fal nem a kövek vagy gerendák miatt létezik, hanem azért, hogy védelmet és biztonságot nyújtson. Ugyanez igaz más esetekre is.
