Szemével kacsintott, a fejét megrázta,
és rögtön tudtam, nincs mitől félnem már ma.
Egy szót sem szólt, csak munkájához látott,
megtöltött zoknit, csizmát, ahogy csak tudott,
aztán ujját az orra mellé tette halkan,
bólintott egyet, és felröppent a kéményben lassan.
