Hogyan ismertem meg Szent Miklóst a házamban színező
A szemei – hogy csillogtak! A gödröcskéi, milyen vidámak voltak,
Az orcája mint a rózsa, az orra mint a cseresznye ragyogott;
A mókás kis szája ívben húzódott, mint egy kicsi íj,
Állán a szakálla olyan fehér volt, mint a hó, úgy állt ki;
Pipa csonkját szorította erősen a fogai közé,
S a füst, amit fújt, koszorúként keringett a feje köré.
Széles volt az arca, és pocakja kerek,
Ami nevetéskor úgy rázkódott, mint a kocsonyás tál remeg;
Husis, pufók volt, egy igazán vidám vén manó,
És mikor megláttam, nevetnem kellett, akárhogy is való;
